társkeresés a XXI. században - miért?

Ha visszagondolunk a régebbi időkre, történelmi tanulmányok, irodalmi alkotások és elbeszélések alapján, feltűnhet, hogy nem volt ilyen mértékű a társkeresés. Miért?
Megkeresték helyettünk a szülők, nagyszülők.
Pénz - a pénzhez. Föld - a földhöz.
Könnyebb volt?
Lehet.
De egy biztos. Ha valóban jól működött volna, még ma is így menne. (Van ahol így is megy, de az átlag ember szintjén már nem.) És nem létezne feltűnően sok olyan világirodalmi alkotás, film, történelmi film, melynek épp az a témája, hogy helyettünk döntöttek. És nem jól. Szerelmi bánat, csalfaság, háromszögek, inflagranti.
Na most megkaptuk. Dönthetünk egyedül, kiharcoltuk.
Tehát társkeresés.
De ezáltal a felelősség is a mienk. Még nem tanultuk meg ezt, úgy látszik, mert elválás elválást követ. Szerelmi bánat, csalfaság, háromszögek, inflagranti.
És újabb társkeresés.